Kertépítés

Házikerteknél az apróbb felületek könnyen arra csábítanak, hogy az optimálisan lehetségesnél többféle fajt ültessünk, aminek a legtöbbször áttekinthetetlen összevisszság az eredménye. A fajonkénti nagyobb darabszám és a csoportosítás fokozza a hatást. A szoliter és vezérnövényeket egyenként vagy kettesével-hármasával ültetjük. A kísérő növényeket öt, hét, vagy kilenc tagból álló csoportokban mutatnak a legjobban, míg az alacsony töltőnövényeket ennél is nagyobb számban célszerű ültetni.

Kertépítés során bármilyen növénykiültetésről van szó, az elvárások mindig ugyanazok:

  • Formákat és arányokat összhangba kell hozni.
  • A növekedési formák, magasságok, szerkezete és textúrák kölcsönösen egészítsék ki egymást
  • A színek egymással harmonizálva vagy kontrasztot alkotva erősítsék egymás hatását.
  • Az a cél, hogy egy-egy vegetációs perióduson belül izgalmas egymásutánban következzenek a jövő és a múlt virágai. A virágzásnak ezen játékai azonban csak megfelelő háttér előtt érvényesülhetnek igazán.
  • A több oldalról is körüljárható, úgynevezett rabattágyakban a magasabb növényeket a középső részbe célszerű ültetni, majd az alacsonyabbakkal fokozatosan közelíthetünk a virágágyás szélei felé.
  • Lazább benyomást kelt a kiültetés, ha eltérünk a magasság szerinti elrendezés szigorú rendjétől, és néhány magasabb növényt előbb hozva az alacsonyabbak közé helyezzük.
  • A kiültetések formai felépítésében a virágzási időhöz is igazodjunk. A korábban virágzó fajtákat mindig hátrább, a későbbieket inkább az előtérbe ültessük.

Minden kertben különböző szituációk és változó tenyészhelyi körülmények uralkodnak, ebből adódóan két kert hangulata sem lehet egyforma. A hely szellemét megérezni és megragadni, majd a tervek kialakítása során figyelembe venni annyit jelent, hogy kertünket egyedi, ám tenyészhely jellegének megfelelő módon kell megalkotnunk, hogy rendelkezzen a csak rá jellemző kisugárzással.